NYÁRI 3D - TENGELIC - VÁRTA

kzskzs1986
Jul 13, 2014
2 min read

Újabb versenyen vagyunk túl, és ezt a legnagyobb jóérzéssel mondhatom. Szombaton, Tengelicen jártunk a Várta Hagyományőrző és Íjász Közhasznú Egyesület által rendezett 3D versenyen. Egy gyönyörű helyet találtak erre a versenyre a rendezők. Dimbes-dombos erdőben túráztunk, kápolnával, tóval, szigettel és néhány fahíddal tűzdelve. Egyszóval: SZÉP. A reggeli indulásnál már bizakodtunk a jó időben, mert az előző napok esőzései és a jóslatok nem ígértek semmi jót. Ezt szerencsére megcáfolta az időjárás, mert a szelet is alig éreztük a magas fák között. Szikrázó napsütés jellemezte az egész napot. A szervezők első osztályú vendéglátóknak bizonyultak, hiszen épphogy leparkoltunk és kiszálltunk, máris kézfogással üdvözölt bennünket Mezei Árpi, a Várta vezetője. A csapat többi tagja is mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Zsíros kenyér reggelire, kávé, ásványvíz, a gyerekeknek pedig csoki és nápolyi. Ebben a jó hangulatban ötödmagammal vágtunk neki a 24 célos versenynek. Két csapatban kaptunk helyet, és azt hiszem, mindannyiunk nevében nyilatkozom, amikor azt mondom nagyon jó kis csapatunk volt. Jól kihelyezett célok, amelyek nagy része új, vagy alig használt volt. Minden cél mögött paraván (szintén null kilométeres), vagy természetes vesszőfogó. Egyetlen észrevétel: sok helyen a piros karótól át kellett lőni az úton. Ez nem szerencsés, de nem is volt veszélyes (bár ezt nem mindenki gondolta így). A pálya hossza épp jó volt egy szombati túrához, se nem rövid, se nem hosszú. A visszaérkezés után gyors számolás, beíró lapok leadása és egy finom ebéd. A várakozást a rendezők egy Tell Vilmos – vetélkedővel töltötték ki. Ez egy nagyon nagy ötlet volt, és nagyon jól sikerült, hiszen több mint száz ember szinte kivétel nélkül ott volt akár nevezőként, akár nézőként. Engem büszkeséggel tölt el, hogy segédkezhettem a vetélkedőn. Külön öröm és büszkeség, hogy az győztesnek járó pálinkát nagyfiam, Jenei Endre kapta (természetesen már meg is kóstoltuk, és betyár erős, de nagyon finom. :) ). Még egy móka belefért a díjkiosztó elé: az első versenyes újoncokat felavatták, amúgy vadász módra. Az elejtett prédára hasalva (jelen esetben a tigrisre) Bükszegi Lajos elfenekelte az újdonsült vadászokat. A díjkiosztón mindhárom gyermekünk fel lett szólítva és kivétel nélkül aranyérmet akasztottak a nyakukba. Erre azt hiszem, büszkék lehetünk. Egy csodás napot tölthettünk el a Várta vendégeként, amelyet köszönünk nektek! Annyira jól éreztük magunkat, hogy az idő múlását észre sem vettük, így még a kompot is majdnem elszalasztottuk. A mondás, miszerint „Jó társaságban gyorsan telik az idő.”, 100 %-ig ide illik. Várta! Köszönjük, és a pálinkát a TI egészségetekre fogjuk meginni! Természetesen legközelebb is jövünk.