DDR 6. FORDULÓ - HOSSZÚHETÉNY

kzskzs1986
Aug 10, 2014
2 min read

E hétvégén a következő állomásához érkezett a DDR versenysorozata, konkrétan a hatodikhoz. Hosszúhetényben, a már jól megszokott helyen rendezte ezt meg a Mecsek Íjász Egyesület. Mélyen az erdőben, ahol még térerő sem volt (szerencsére :) ). A korai indulás és hosszú út után szerencsésen megérkeztünk. Ekkor már szép számban voltak, és még utánunk is sokan jöttek versenyzők. Nagy létszám jött össze erre a versenyre. Nevezés, csapatbeosztás, fegyverellenőrzés és bemelegítés. Kinek a belövő pályán, kinek pedig kulacsból. Bori Gábor megnyitója után minden csapat megindult az erdő mélyére, a saját kezdő céljához. A mi csapatunkban a három gyermek, Marcell, Bertold és Endre, két Aliscás íjásztársunk és jómagam voltunk. Itt jegyzem meg, hogy Alisca csapattaggal nem nehéz összekerülni, mert nagy létszámban járják a versenyeket, de ennek én mindig örülök!!! Péter másik csapatban kapott helyet. Nagyon nehéz terep várt ránk sőt, véleményem szerint a 17-es cél túlzottan és indokolatlanul nehéz volt. Ezt az egyet leszámítva, nagyon jól megépített pálya és ügyesen kihelyezett célok voltak. Felfelé és lefelé, valamint közeli és távoli lövés is volt. Nem volt elkallódó vessző, mert ahol nem volt természetes, ott volt kihelyezett vesszőfogó. Mindenképp dicséret illeti a pályaépítőket. A verseny a menetrendnek megfelelően zajlott és ért véget. A beírólapok összesítése és az ebéd után egy jó hangulatú és rövid várakozás következett az eredményhirdetésig Ekkor történt az első dolog, amely rossz szájízt hagyott bennem: külön és többször elhangzott, hogy a „csonka” kategóriák, illetve ezek díjazása. NEM ÉRTEM! Miért gyatrább valaki teljesítménye, ha egymaga, vagy másodmagával indul egy kategóriában? Ráadásul az itt indulóknak kiosztott érem is jelezte, hogy ez nem elismerés, inkább csak említésre méltó. Úgy gondolom, hogy nem ezeknek a versenyzőknek a hibája, hogy kevesen vannak. A szabályrendszerünk engedi, hogy „csonka” kategória legyen. Ezek az emberek készülnek, edzenek és pénzt fordítanak az íjászatra, mert szeretik ezt csinálni, és azt hiszem ez a legfontosabb, hogy szeretik és csinálják. Talán borúsan látom ezt a dolgot, de sajnos ezt nem most tapasztalom először. Korábban már megjelent, hogy „nem pedig az egy versenyzős kategóriák hamis dicsőségével büszkélkedünk”. Nem gondolom, hogy tisztünk megítélni úgy ezeket az embereket, hogy fogalmunk sincs, milyen munka van mögöttük. Mindent összevetve, és kihagyva belőle ezt a szösszenetet, egy szép napon, jó versenyen vehettünk részt. Büszke vagyok mindenki teljesítményére és köszönet illeti a vendéglátóinkat!